Ma nagyon sűrű és jó napom volt, ezer dolog történt velem. Kezdődött ez azzal, hogy korán keltem, mert délelőtt találkozóm volt a Scadi nevű hölggyel, akivel egyeztettünk még egy hete, hogy tanítom magyarul. Ilyen furcsán még soha nem láttam a magyar nyelvet, mint most és olyan dolgok kötötték le a gondolataimat egész nap, amire a legtöbb magyart anyanyelvként beszélő ember soha életében nem gondol. Jó, persze, tudtam, hogy a magyar nagyon nehéz nyelv, de azért nem valami olyanra gondoltam, ami megtanulhatatlan. És most hát erősen elgondolkoztam rajta, hogy valaki tényleg meg akarja és meg is tudja tanulni nem magyar létére... Tehát az első nehézség az abc-vel adódott. Hogyan ejtsen ki valaki egy olyan hangot mint a "gy" olyan beszélt nyelvek ismeretében, ahol ez a hang így tisztán nem létezik? Persze vannak hasonlók, de nem az igazi egyik sem. Aztán jött ugyanez a probléma az "a" "á" különbségével, a h kimondásával. Mikor ezeken a nehézségeken túlléptünk(nem oldottuk meg őket) nekiálltunk nyelvtanozni egy picit. Annyit kért tőlem Scadi, hogy tanítsam meg neki az etre és az avoir, a létige és a birtoklást kifejező ige ragozását. A létige könnyen ment. Utána el akarta mondani mindegyik alakkal azt, hogy francia vagyok, francia vagy stb... Logikusan azt mondta, hogy francia van és franciák vannak. Mondtam, hogy ez így nem stimmel, inkább úgy mondjuk, hogy ő francia, ők franciák. Jött a kérdés, hogy miért? És tényleg, miért???!!! Oké, nem tudom, rögtönöztem valamit, amit eltanultam a tanáraimtól: ezt így kell mondani és kész. Jött a birtoklást kifejező ige. Tehát ez az ige a ....... tulajdonképpen ez mi is a magyarban? Zavarba jöttem. Kétségbeestem, hogy magyarul sem tudok. Ilyen ige nincs a magyarban. Max az, hogy birtoklom a kutyát. Elmagyaráztam neki, hogy ezt is a létigével fejezzük ki, plusz határozatlan névmás, főnév és a birtokos személyjel. Van egy kutyám. Végigvettük a kutya esetében a birtokos személyjeleket. Majd el akarta játszani mindezt a kulccsal. Van egy kutyám. Van egy kulcsom. A kutyában az "a" miért változik "á"-vá? A kulcsomhoz miért csatlakozik egy "o"? A kutyájukban miért van egy "j" és kulcsukban miért nincs? Ezeknek a kérdéseknek a felét se tette fel végül, mert szerintem elég volt bőven ennyi egy napra, de a fejemben végigjátszottam a jelenetet, ha felteszi. A válaszom: fogalmam sincs. És nekem ez a nyelv az anyanyelvem. És ez határozza meg a gondolkozásmódomat. És valószínűleg Neked is, aki olvasod ezt. Már ezért is megérte odahaza születni, mert ilyen nyakatekert logikánk csak nekünk lehet. Ha van benne logika... Minden gimis és általános iskolás nyelvtanóra felrémlett, de annyira halványan maradtak meg a dolgok, hogy legközelebbre rendesen fel kell készülnöm. Miután magyaroztunk, kijavította Scadi az egyik francia fogalmazásomat.
Ezután misére akartam menni, de egy lány, akinek megvan a könyv, amit tegnap nem sikerült beszerezni kölcsönadta 2 órára a könyvét, ami alatt épp le tudtam másolni. A mise elmaradt. Legalábbis nekem. Utána a Vincével ebédeltem, mert a hazautat le akarjuk rendezni. A lány, akit elhívtam az esti koncertre nem írt vissza, Vincéről meg tudtam, hogy szereti a komolyabb, nem olyan könnyed zenéket, ezért elhívtam estére. Délután Ludivine-nel voltam és szintén nagyon jól éreztem magam. Sajnos ő még nem tud annyira, mint Jean magyarul, úgyhogy végig franciául kommunikálunk, csak ha mondjuk van egy szó, amit nem ismerek franciául és leírom, ő is megkérdezi, hogy ez mi magyarul. Aztán később megérkezett Mélanie, a barátnője, aki félig magyar, vele magyarul beszélgettünk, Ludivine hallgatja és próbálja megérteni.
Este végül elmentünk a koncertre és fogalmam sem volt róla, hogy milyen lesz. Ez az a jegy, amit egyszer még talán szeptemberben nyertem egy programon. Amúgy 7 eurós lett volna a belépő és gondoltam biztos nívós lesz, főleg, ha jazzről van szó. Hát még hogy nívós volt! Nagyon tetszett és szerencsére Vincének is. Irtó jó hangulatot teremtett a banda, nagyon kulturált volt a hely is és látszott rajtuk, hogy mennyire képzettek. Hiányzott nagyon a kultúra az itteni életemből, jó érzés volt 2 órán át rendes zenét hallgatni, kikapcsolódni. Aztán hazabattyogtunk és most itt vagyok. Azt hiszem külön bejegyzésben még írok egy összefoglalót :)
