74-75-76. nap

Az elmúlt három napban szintén sok dolog történt velem, de nagyon tömören és viccesen össze lehet őket foglalni. Csütörtökön délben elmentem végre misére és nagyon jó volt. Az egész mise magyarországi Szent Erzsébetről szólt, kicsit meg is hatódtam, hogy épp most, mikor először eljövök ide van szó egy magyar vonatkozású szentről. Persze tudhattam volna, hisz Erzsébet névnap volt, de akkor is. A nap további része eseménytelenül telt az iskolában, jegyzeteket másoltunk, előadásokat hallgattunk meg, este pedig a magyarokkal voltam picit és a jegyet intéztük el. December 17-én száguldok haza vonattal. Juhúúú :) Már alig várom. Meg nem is. Nem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban, de nem is fontos. Utána csatlakoztam az erasmusosokhoz, akik már türelmetlenül vártak. Kicsit úgy érzem, hogy rossz szemmel nézik, hogy mostanában a magyarokkal is többet lógok. Nekem nagyon jólesik velük lenni, de persze vegyesen vagyok velük is, másokkal is és így még mindig egész nap franciául beszélek, emiatt nem kell aggódnom... Az erasmusosokkal kendkupéztünk. Nem tudom, hogy kell írni. Ez egy kártyajáték, amit kiskoromban nagyon nagyon szerettem. Rájöttem, hogy most is szeretem. És arra is, hogy miért: legyőzhetetlen vagyok benne. A mi csapatunk nyert Saskiaval és nagyon örültünk.

Pénteken sikerült elintéznem azt a kis problémát, amit megint valami adminisztrációs ember szúrt el az órafelvételemnél. Én azt hiszem mindig kifogom az ilyesmit. Megkaptam a levelet a felvett óráimmal és valami manuszkriptológia is szerepelt ott, viszont egy másik hiányzott. Elmenetem az irodába és azt mondták semmi gond, csak tavaly óta nem változtatták meg a kurzus nevét, ha a kód egyezik, ne aggódjak. Ha ők mondják... A német órán kikaptam a dolgozatomat és 20ast kaptam ami itt a legjobb osztályzat, 100%-os lett a zh-m, nekem lett a legjobb a csoportba. Ez azért van, mert a kezdő csoportban vagyok és 5 éve tanultam egy évig németül és emlékszem a dolgokra. A tanár így megjegyezte a nevem, most azt hiszem én vagyok a stréber a csoportban. Mondanom sem kell mennyire "jó érzés"... :) Francia órákon ez legalább nem fog megtörténni. A német tanár szervez egy kirándulást Németországba. Mindenki felkapta a fejét, hogy azta, megyünk Berlinbe, Münchenbe, Stuttgartba, de valójában csak Kehl-be busszal. Ahova minden héten megyek egyszer. Strasbourgból könnyű a célországba kirándulást szervezni, ha németről van szó.

Délben a menzán kajáltam és először itt nagyon nagyon meg voltam elégedve azzal, amit kaptam. Egy hatalmas tarte flambée-t ettem főételként mousse au chocolat-val. Nyámi. Délután ezerrel belehúztam a tanulásba, mint már szerintem leírtam el kell olvasnom három könyvet. Saskia-nak és nekem mindegyikből csak egy példány van, így ha elolvasta az egyiket, jött a másikért, én a másikat is elkezdtem, összevissza cserélgetjük őket. Este bulizni indultunk. Hideg van. És ez rányomja mindenre a pecsétjét. A bulin végülis ott voltunk, én elhatároztam, hogy nem megyek ilyen diszkóba többet itt, max, mikor a búcsúbulit tartjuk, elegem van ebből a zenéből, meg a hangulatból. Egyszerűen nem érzem jól magam, egy szimpla este egy üveg borral meg jófej emberekkel egy szobában nekem sokkal nagyobb élmény, mint egy ilyen diszkó.

Aztán ma szintén végig tanultam, olvasok ezerrel, délben viszont valami nagyon extrás bolognait sikerült összedobnunk, ilyen finomat még nem is csináltunk. És én főztem, Saskia csak nézte. Utána meg a maradék húsból fasírtot csináltam. Teljesen meg vagyok magamon lepődve, mert ezek a főzések úgy kezdődtek, hogy hát van egy-két dolgunk, azt meg lehetne enni tésztával, most meg nagyon jó kajákat tudunk csinálni bármilyen hozzávalóból. Most főzök életemben először úgy, hogy nem szakácskönyv alapján, hanem érzésre, és nagyon élvezem. Társadalmi alkalmak a főzések. Azért is nagyon jó, mert egyrészt senki nem szól bele és nem tesz szemrehányást, ha valamit rosszul csinálok, másrészt meg senki nem finnyáskodik, a Saskia nagyon hálás, mindent megeszik. És kezdek egyre magabiztosabb lenni a konyhában, elhiszem, hogy jó, amit csinálok. Egyik nap a Vincével beszélgettünk és úgy beszélt rólam, mint aki alapból tud főzni. Ezt ő azért tekinti evidensnek, mert a múltkor főztem nekik valamit. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy most tényleg tudok főzni? Persze ez nem olyan főzés, mint amit anya csinál, remélem majd egyszer olyat is tudok, mint ő. Egy vasárnapi ebédet nem bírnék még megcsinálni, de egy szombatira már képes vagyok és már ez is valami.

Most bejött az előbb Buba a szobámba, a folyosón lakó fekete srác, egészen összebarátkoztunk, pedig az elején nagyon tartottam tőle. Este el akar menni bulizni, aztán hívott minket is, de mondtam hogy én nem megyek, tanulnom kell, viszont lehet, hogy a többiek igen. A könyvek, amiket olvasok afrikai frankofón művek és nagyon jót tesznek a világnézetemnek. Jobban megértem, hogy mit miért csinálnak a négerek, mikor velük voltunk egyik este, miért viselkedtek számomra furán, miért ennyire túlságosan nyitottak és kettő fekete sráccal a folyosón beszélő viszonyban vagyok és már nem esik nehezemre, hogy kommunikáljunk, viccelődjek velük.