Ami a mai napot illeti, elég hosszú volt. Háromnegyed hétre volt beállítva az ébresztőm, 10 perc alatt ki is merészkedtem a jégveremszerű szobába az ágyamból és felhúztam a redőnyt. Minden teljesen sötét volt. Először azt hittem, hogy mégse húztam fel a redőnyt, aztán azt, hogy az éjszaka közepére állítottam be az órámat, de leellenőriztem és tényleg 7 volt. Nem akartam hinni a szememnek. Igaz, nem nagyon szoktam ilyen korán kelni, de mégis mikor változott meg így az időjárás? A buszmegállóba menet még 3x megnéztem az órámat, hogy biztos-e, hogy 7 van, mikor több embert láttam ácsorogni, akkor fogadtam el a szomorú igazságot.
A buszúton eszembe jutott egy érdekes gondolat és megfogadtam, hogy leírom ide. Rájöttem, hogy mennyire szerencsés vagyok, minden reggel az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot látom iskolába menet, plusz 2 csodálatos katedrálist, hidakat, folyókat. Azért ez nem mindennapi dolog és nekem most mégis a mindennapjaimmá vált. Hajlamos vagyok sokszor a kontaktlencsém szárazsága miatt mérgelődni, mikor a Parlament előtt megyünk el és a hülye kátyúk miatt bosszankodni a Tanács előtt, ahelyett, hogy hálát adnák az égnek, hogy itt élhetek :)
Az első óra harc volt az ébrenmaradásért. Néha jegyzeteltem olyasmit, hogy "nem tudom mit mond a tanár, mert akcentusa van és amúgy is mindjárt elalszom" de csak azért, hogy ne legyen feltűnő, hogy nem figyelek :) Délelőttre hazajöttem, kitakarítottam, tanultam elég sokat és a kettőkor kezdődő órámon meg is lett ennek a gyümölcse, mert a házi, amit csináltam egész jól sikerült. Ezután volt 2 lyukas órám hatig, a következő órámig, így beültem a Spiral nevezetű nyelviskolába, ami azért más, mint a többi nyelviskola, mert nincs tanár, csak könyvek, videók, hanganyagok és te döntöd el, hogy 20 nyelv közül milyen nyelven akarsz és az ezer segédanyag közül melyiket választod a tanuláshoz. Nagyon jól kihasználtam az időt, olyan kifejezéseket tanultam meg, amiket érzelmek kifejezésére mondunk és nagyon jó, mert rengetegszer kellenek.
Az esti óra után a koliban együtt főzőcskéztünk, Saskiaval egy új fogást találtunk ki. Mindent, ami kettőnk hűtőjében volt beleraktuk: paradicsom, vöröshagyma, ketchup, csemege uborka és mindezt tésztával. Elég undorítónak hangzik, mi is azt hittük, hogy az lesz, de végül nagyon finom lett, még csinálunk ilyet. Egyszer vagyunk erasmuson, ki kell próbálni a kolis, csóró, külföldi élet specialitásait és ő is kísérletező személyiség :) Megismertem skype-on a lányt, akivel Marseille-be fogunk menni, beszélgettünk a tervekről, szállásról utazásról. 11 után Saskia átjött és eddigi ittlétem alatt lévő legjobb beszélgetést megejtettük, nagyon jókat nevettünk, volt, hogy libabőrösek lettünk, elszomorodtunk, de a lényeg, hogy ki tudtuk beszélni magunkat, úgyhogy én most nagyon élénk vagyok. Ennek ellenére megpróbálok aludni, mert holnap is hosszú napom lesz,
