Nagyon ritkán írok már a blogomba, vagyis 3 naponta, ami nálam durva. Rengeteg a program és a legtöbbet le kell mondanom, mert a vizsgák elözönlenek. Tegnap volt egy és azt hiszem megbuktam. Egy szlogent teljesen félreértelmeztem, azt hittem mást jelent, ami miatt eléggé magam alatt vagyok. Rengeteget tanultam rá és azon buktam el, hogy nem tudtam franciául. Mindeközben kiderült, hogy vissza kell jönnöm januárra, mert az otthoni koordinátorok nem engedik meg, hogy hazajöjjek egy hónappal előbb, csak ha kifizetem a pénzt. Ez van... Jó is, meg rossz is.
Tegnap magyar kártyáztunk Jeannal és a magyarokkal. Ma a tanuláson kívül este sütit sütöttünk a lányokkal a nagy konyhában. Elvileg úgy indult az egész, hogy mindenki valami helyi specialitást csinált(nekem magyart kellett volna), de aztán mindenki a legegyszerűbbet csinálta. Nagyon jól telt az este.
Hiába a vizsgák, meg a sok program, legtöbbször azon jár az agyam, hogy milyen lesz otthon. Nagyon be vagyok zsongva, nagyon szeretnék már hazamenni, látni a családomat, jól megölelgetni őket. Anyu, apu, Máté, ma eszembe jutott ez a dal, mert mindig karácsonykor be szoktam rakni ezt a cd-t, hallgassátok meg, ezt nektek küldöm:
http://www.horvathattila.hu/dalszovegek/bojtorjan/csavargodal/ha-egy-napon-hazamegyek/
Idén karácsonykor is ezt fogjuk hallgatni. Nem ismerek magamra, nagyon durván túlstresszelem a vizsgákat és irtó nehezen veszem rá magam a tanulásra. Nagyon nagy lelki teher, hogy a tét az, hogyha nem sikerülnek, vissza kell fizetnem a teljes Erasmus ösztöndíjamat. Elképzelhetitek mennyire durva állapotban lehetek, mert még egy szombati utazást is lemondtam, amit a német tanár szervez Offenburgba. Szörnyű... Ilyen soha nem tennék normál esetben. Puszi mindenkinek :)
