Újra majdnem éjfél és már két napja nem írtam, úgyhogy most írok. A szobámban van egy "before", mögöttem spanyolul beszélnek, de annyira K.O. vagyok(álmos és kedvetlen), hogy nem megyek a bulira. Most váltottak nyelvet, franciául megy a sminktippek cserélgetése, úgyhogy értem miről van szó. A tükröm előtt állnak, sminkkel, magassarkúval és egymás arcát elemezgetik. Most idejöttek megkérdezni, hogy minden oké-e, hogy itt írogatok :) Nagyon bírom őket.
Kezdem a tegnappal, de már alig emlékszem mi is történt. Együtt ebédeltünk a csajokkal, majd alá kellett íratnom a tanulmányi szerződésemet, órán voltam és már el is jött az este. Úgy volt, hogy egy barathon (bár+marathon) nevű kocsmatúrára megyünk, de mindenkinek elment a kedve, végül mikor hárman útnak indultunk volna, elkezdett esni az eső. Így a könyvtárban maradtunk és römiztünk meg pókereztünk. Kicsit korábban leléptem, mint az este vége és így tudtam az otthoniakkal beszélni, nagyon jól esett (köszi Nóri :)).
Ma reggel korán keltem, hogy beérjek órára, németen új tanár volt és két órán át a számokat vettük, már azt hittem megőrülök. Délután Monikánál voltam, a német lánnyal, hotelt foglaltunk, tervezgettük az utazást. Este színházba mentünk, egy kortárs spanyol, katalán, francia darabot néztünk meg, alig vártam, hogy vége legyen, nagyon nem tetszett. Aztán utána eljöttünk a koliba, és az én szobámban csináltuk az előbulit. A többiek mind mentek bulizni, de nagyon nincs kedvem, főleg, hogy holnap is lesz egy nagy buli és akkor még többen mennek, inkább akkor megyek.
Kicsit leeresztettem. Pár napja nincs annyira kedvem elmenni mindenhova, a programokon jól érzem magam, de alig várom, hogy hazaérjek. Egy nyugis nap nagyon jót tenne most, úgy érzem, hogy lehet, hogy túl sok minden ért az elmúlt egy hónapban és nem adtam magamnak időt feldolgozni ezt, csak fetrengeni és nem csinálni semmit. A gond, hogy kényszert érzek, hogy részt vegyek a programokon, minden kihagyott program után(ma is) lelkiismeret furdalásom van, hogy nem használom ki eléggé az élet adta lehetőségeket. Aztán meggyőzöm magam, hogy ez az életforma nagyon durva és tényleg néha pihenni is kell. Például most. A többiek már elmentek az előbb bulizni, úgyhogy megyek is aludni.
