Szerintem ezeket a napokat nagyon elszámoltam, amiket kiírok minden bejegyzés felé. Lehet, hogy holnaptól újra inkább címeket adok. Már több, mint három hónapja vagyok itt, így logikusan több, mint 90 napnak kellene lennie ott felül. Na mindegy. Tehát csütörtöktől folyamatosan tanulok, habár mindig van valamilyen program, mert márcsak két hét és megyünk haza és próbáljuk bepótolni mindazt, amit eddig nem tudtunk megtenni. Pénteken például suli után(németből megint 18-ast kaptam:)))) Kehl-be mentünk, hogy az általunk húzott ajándékához kinyomtassuk a képeket. Utána egy össznépi karácsonyi vásározáshoz csatlakoztunk, ami teljesen kudarcba fulladt, mert mindenki össze-vissza érkezett meg, nem lehetett a csapatot együtt tartani és a szervező nagyon bekattant. Végül beültünk egy kocsmába és megittunk egy pohár bort, beszélgettünk, nem volt rossz. Furcsa nagyon, hogy itt Strasbourgban egyáltalán nincsenek lepukkant kocsmák. Olyanok, mint amilyenek otthon minden utcasarkon. Itt minden kocsma nagyon modern, kényelmes és drága. Állítólag Németországban sem lehet már olyanokat találni. A fiataloknak nem is program buli előtt az, hogy beüljenek egy ilyen helyre, mert a gatyájuk is rámegy, inkább otthon iszogatnak egymásnál valamit és utána egyből onnan mennek el a diszkóba. Nálunk otthon ez elképzelhetetlen, ha bulizni akarunk, mindig az első állomásunk egy átlagos kocsma, ahol az árak tűrhetők, nagy cigifüst van és rengeteg korunkbeli ismerős. Lehet, hogy ezzel a társadalmat jobbá teszik, mert a lecsúszott alkoholisták nem tudnak mindennap ott dekkolni, de nekem ezeknek a kocsmáknak a hiánya inkább negatívum és kicsit sajnálom az itteni fiatalokat, hogy sose tudják meg milyen egy Jobb, mint otthon vagy egy Sörpatika. Nekem ez szerves részét képezi a fiatalkoromnak.
Na mindegy, tehát pénteken ez volt, plusz még a magyarokkal beszéltük meg a szombatot este, mert úgy volt, hogy megyünk Bázelbe. Én estére nagyon kipurcantam, mert reggel 8tól nem is voltam otthon, csak este 9-re és még tanulnom kellett. Mindenki ment bulizni, én meg a jegyzeteimet bújtam. Aztán szombaton tényleg elmentünk kirándulni. Azért tanultam előtte ezerrel, hogy a szombati napomat rá tudjam áldozni erre az utazásra. Hárman mentünk, az Andi és a Vince(akik egy pár) meg én. Kehl-ből indultunk, mert a németeknél van egy csoportos jegy, ami nagyon kedvezményes és egy napig korlátlan vasúti utazásra biztosít. Végül megálltunk Freiburgban is és ott is sétálgattunk másfél órát. Nagyon szép kis város. 
Mint ahogy Vincétől megtudtam a strasbourgi határ mellett közvetlen húzódó német régió az egyik legfejlettebb része Németországnak. A vonatúton is láttuk, hogy tényleg minden kis faluban is volt valamilyen gyár, nagyon iparosított vidék. Magán Freiburg városán csak annyi különbség volt, hogy mindenhol építkezések zajlottak és nagyon rendezettek és tiszták voltak az utcák. Egy-két hónapja itt volt egy pápalátogatás, én nem is hallottam róla, pedig szívesen megnéztem volna.
Aztán továbbmentünk Bázelbe, ami már Svájcban található. A határ... hát az nem tudjuk hol volt. A vasúton volt valami bódé szerű üres izé, lehet, hogy egykor ott volt az ellenőrzés. Bázel német nyelvű város, habár a hármashatárnál található. Az egész város tele volt turistákkal, csak úgy hömpölygött a tömeg. Nagyon szép hely, gyönyörű épületekkel, egy csodálatos székesegyházzal és a karácsonyi vására is olyan kis barátságos volt, kevésbé "vegyél meg mindent, amit látsz" hangulatú. Voltak kis bódék a gyerekeknek barkácsolásra, egy aprócska kis Betlehem, tűz volt gyújtva, minden sarkon egy utcazenész(még magyar cigányok is magyar dalokkal). Habár igaz, hogy nincs sok látnivaló, két-három óra alatt körbe lehet járni a várost, de nagyon jó a hangulat.
AZ árak borzalmasak. Svájci csokiból 9 kicsi darab 6000Ft, a svájci órákról már nem is beszélek. Ruhaboltokban is voltunk, hát igen... És persze frank a pénzük, de mindenki euróval fizet. Ők meg frankkal adnak vissza. Még berakok egy képet a svájci karórákról
