Hétfő éjjel van és tanulok irodalom és antropológiát. Ez egy tárgy neve, hogy mi köze van a két dolognak egymáshoz azt az egész napi tanulás(szenvedés) után sem sikerült kihámozni, de egy biztos: minden lehetséges dolgot megcsináltam ma, amit meg lehet a tanulás helyett. Lássuk a listát. Kétszer lezuhanyoztam, kétszer főztem(szerintem másodjára a krumplival valami nagy gond volt, mert-->) fél óráig szenvedtem, hogy nagyon fáj a hasam és csak fetrengtem az ágyban, karácsonyi ajándékokat csináltam, fáztam, ezért bebújtam a takaró alá és bealudtam egy órára, fotókat rendeztem, beszéltem minden lehetséges ismerősömmel facebookon, minden családtaggal és szerelemmel(na jó, ebből csak egy van) skype-on, kimostam a ruháimat kézzel(minek??? nemsokára megyek haza), a Saskia-hoz ötször átkopogtam és most írom a blogomat. Tehát igen, nagyon unalmas ez a tárgy. Nem velem van a baj. Tényleg.
A hétvégém szuperül telt, péntek este telfölös fokhagymás pulykahusit csináltam és nagyon jó lett, a magyarokkal töltöttem egy szép estét. Szombat reggel Marieke ajándékához szereztem be a dolgokat: elmentem az Auchanhoz, ahol elvileg karácsonyi hangulat volt, de valójában őrültek háza. Meg elmentem a Bagersee nevű tóhoz is homokot gyűjteni. Ez most furcsán hangzik, de azért kell mindez, mert egy füzetet adok neki ajándékba, amelyben minden fontosabb emlékünk benne lesz fényképekkel illusztrálva. Lesznek azonban emlékek, amikhez nem csupán fényképek, hanem tárgyak is lesznek az adott helyről pl. a strasbourgi karácsonyfából egy letörött fenyőgally, a katedrálisból egy kicsi törmelék, a koli udvarából egy toboz, a suli parkjából egy kis föld, az Orangerie nevű park tavából víz és a Baggersee strandjából homok. Ez eltartott egy darabig, főleg mert a turistairodában is voltam, hogy ingyen szerezzek képeket Strasbourgról a prospektusokból, és át kellett magam verekedni a karácsonyi vásár forgatagán. Komolyan rosszabb volt, mint a pénteki délutáni kettes Pécs-Győr járatra várni. És ez már nagyon nagy szó.
Délután tanultam a hétfői szóbeli vizsgámra, azaz újra elolvastam azt a nagyon hosszú középkori könyvet. Úgy volt, hogy éjjelig tanulok, de aztán a lányok addig fűztek, amíg megint el nem mentem bulizni és nem bántam meg. Irtó jó volt, zárásig maradtunk, bicón szállítottak oda, meg haza is. Újra fiatalnak éreztem magam(mióta 21 lettem, néha kicsit elszontyolodok), mert egy diszkóba nem engedtek be, mert nem vagyok 22. Nincs is ennél jobb érzés :)
Vasárnap még gyúrtam a vizsgára, meg barkácsoltam. Mostanában Saskia-val szimbiózisban élünk, állandóan együtt vagyunk, néha nem is szólunk egymáshoz, csak ő van itt és tanul, vagy én az ő szobájában és tanulok. Jó, hogy van kihez szóljon az ember, meg amúgy is... Nagyon megszerettem. Éjjel nem nagyon aludtam, mert a hétfői vizsga szóbeli volt, a tanár szigorú és rémhírek terjengtek róla. Mindig felriadtam, ami fura, mert már egy hete folyamatosan azt álmodom, hogy megérkezek a Keleti pályaudvarra, most viszont folyton az "elkések a vizsgáról" álom jött elő.
Végül háromnegyed órával előbb odaértem, a tanár 5 percet késett, két tételt húztam, választhattam, egy órát készülhettem, aztán elkezdtem neki elemezni azt a húsz sort a gesztájából... Nem mondott semmit, nem nézett sehogyan, a végén azt mondta, hogy jó volt a hipotézisem meg a konklúzióm és hogy "jó, hogy elmondta, hogy ez a férfi elájult ebben a részletben, de a másik 500 oldalon még ki ájult el?". A három elájulóból kettőt tudtam, ami nagyon nagy szó szerintem, de cserébe a francia számokkal gondjaim akadtak. A franciában a 80 úgy képződik, hogy 4x20, a 99 meg úgy, hogy 4x20+10+9. Na én melyik sorokat kaptam? 3389-3409... És minden sorból ha idéztem, oda kellett mondani, hogy melyik sorból idéztem. És minden sorból idézni kellett. A második sornál megszánt és mondta, hogy inkább ne bajlódjak a számokkal, mert amilyen lassan mentek, szerintem még most is ott ülnék. Szóval végül a francia tudásomon kívül szerintem jól sikerült, csütörtökön tudom meg az eredményt.
Aztán hazajöttem és azt tettem, amit az első bekezdésben leírtam: semmit a tanulás nevén. Az utóbbi 2 órában összeszedtem magam és már jól haladok, de csak azért mert semmi más nem jutott eszembe, amit csinálhattam volna. Illetve de, a takarítás meg a rendrakás, de azért álljon meg a menet... És most ez a briliáns ötlet bevillant: hisz a blogomba már napok óta nem volt időm írni! A tanulás várhat, ez fontosabb. Most, hogy nagyon részletesen leírtam mi történt velem, már tényleg nincs több ötletem, visszatérek az irodalom és antropológia kapcsolatához, ami nincs :)
