Új hét kezdődött ma, a betegségem múlóban van, kipihentem magam éjjel, sokkal jobban ébredtem, mint az azt megelőző reggeleken. A délelőtti terv az volt, hogy megnézem az informatikai boltokat Strasbourgban, hogy mennyibe kerülnek a netbookok, mert odáig jutottam, hogy muszáj vennem egyet. Fel akartam tölteni azt a SIM kártyámat, amit annál a gyanús árusnál kaptam a telóhoz, de semmilyen szolgáltató nem ismeri ezt a kártyát, azt mondják, hogy valószínűleg sehol nem lehet feltölteni. Nekem végülis mindegy, mert az első napokban vettem egy rendes SIM kártyát egy rendes szolgáltatónál és ezentúl akkor azt fogom használni.
Délután óráim voltak és kezd durvulni a helyzet. Le kéne ülnöm tényleg tanulni, mert eléggé hiányosak a francia nyelvészeti ismereteim. Ami a franciáknak természetes, az nekem egy délutáni tanulás és még neki se álltam. A könyvekkel sem haladok úgy, ahogy kéne. Ma a nyelvészet tanár azt hitte, hogy az a nevem, hogy Réza, mert a k betűmet z-nek látta és megkérdezte, hogy honnan jöttem, mert még sose hallotta ezt a nevet. A Rékát se. Ez egy nagy előadó volt, kicsit elvörösödtem, hogy az én nevemnél időzünk ennyit.
Tudtam netezni, skypeolni a barátommal, chatelni a családdal, barátokkal, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok ilyenkor mindig. Ma egy román lánynak a szülinapja van, azt ünneplik a többiek, de itthon kell maradnom, mert még egy dolgot nem próbáltam ki a gépemmel, ami életre keltheti az internetet és ezek az utasítások az interneten vannak és meg kell várnom, míg a német lány befejezi a beszélgetést a családjával, hogy használhassam az ő internetét. Nem baj, holnap is lesz valami buli, majd arra elmegyek.
