79-80. nap

Az elmúlt napok nagyon kemény tanulásból állnak. Vagyis az lenne a legfontosabb dolgom, de inkább úgy történik mindez, hogy mikor van egy kis szabadidőm akkor tanulok. Tehát evés közben, gépezés alatt, uncsi órákon és alvás helyett. Tegnap délután a könyvtárban tanultam ezerrel, jó sok kutatnivaló van ehhez az érvelő esszéhez. Ezután Ludivine-nel találkoztam és nagyon jól sikerült. Egyre jobban szeretem. Sok mindent mesélek neki Magyarországról, érdeklődik, ő meg sokat mesél Lotharingiáról, a szlengről, a francia egyetemisták életéről, engem is érdekel. Este elvileg tovább kellett volna tanulnom, ehelyett nagyon okosan Így jártam anyátokkalt néztem, olvastam a magyar könyvet, aztán elaludtam jó későn.

Ma délelőtt Scadit tanítottam és megint meggyűlt a magyar nyelvtannal a bajom. Mikor meglátta a birtokos esetet, végül lemondott arról, hogy azzal kezdjük, inkább a franciául prepozícióknak nevezett dolgokat nézzük meg. Hát nem is kell mondani, hogy az mekkora problémát okozott. A ban,ben-t, az on, ez, ön-t és a felettet sikerült megtanulni, de előtte tisztázni kellett a magas mély és vegyes hangrendű toldalékolást. Nagyon megrökönyödött azon, hogy bemutatkozásnál egy még a nevünket is toldalékoljuk. Számára ez úgy jön le, hogy nem is a nevünket mondjuk bemutatkozásnál, hanem egy sokkal hosszabb alakot és hogyan értjük meg akkor, hogy mi a másik neve. Most a "RÉKÁNAK hívnak"-ra gondoltam. Végül nagy nehezen átevickéltünk ezen is. Aztán délben együtt kajáltunk a menzán a csajokkal, ennyi embert még nem láttam egy helyen, mindenki az ételért küzdött. Délután óráim voltak és este pedig a tanulás után és előtt kicsit együtt voltunk a lányokkal, beszélgettünk. Este láttam meg az emailt, amit a német tanár írt a kirándulással kapcsolatban és az eleje úgy kezdődött, hogy remélem rendesen felkészültetek a holnapi vizsgára. Hát nekem akkor esett le, hogy vizsga lesz. Már kétségbe se estem...Ez az én formám :)

Szörnyű éjszakám volt. A meleget ezentúl jobban meg fogom becsülni, mint bármit. Két takaró egy vastag pizsama, egy pulcsi, egy zokni nem volt elég, hogy ne fázzak, mindenféle pulcsikat terítettem magamra a takaró alatt. Hétfőn nagy panaszkodás lesz a vezetőnél. Másnap az órák elteltek, a németvizsga nem volt vészes. Órán olyat játszottunk németül, hogy ki kellett találni, hogy melyik város, vagy épület van egy-egy képen és az ausztriai városokat én tudtam a legjobban. Először örültem, hogy milyen intelligens vagyok, aztán rájöttem, hogy csak azért, mert Franciaországtól nagyon messze van és alig járt ott valaki, tőlünk meg egy köpés Bécs.

Délután Andival bevásároltunk a Jeanékhoz ajándékok terén, a szüleinek viszont egy kis semmiséget, hogy ne üres kézzel állítsunk oda. Hazaértem a koliba, mikor láttam a kifüggesztett lapot, hogy nincs internet. Tajtékoztam a dühtől, mert anyu pénteken ért haza a kórházból és most tudtunk volna először beszélni rendesen. Gyorsan irányt változtattam felpattantam egy buszra és a suliból neteztem. Nagyon rossz kedvem volt egész délután, úgy minden összecsapott a fejem felett. Aztán este a magyarokkal voltam és sokkal jobban éreztem magam, meg a Saskiával és a barátjával. A Saskia barátja nem tud semmilyen nyeleven csak németül ezért németül beszélgettünk. Nagyon vicces volt. Ilyen mondatokat mondtam, hogy Strasbourg ist schön? De végülis kedvesen beszélgetett velem, a válaszokat nagyjából lehetett érteni, ha nem akkor Saskia fordította. Este meg átlopózott Saskia egyedül a szobámba, mikor már aludt a barátja és órákon át beszéltünk, sokkal jobban lettem én is.

Most pedig szombat reggel van, befejeztem az esszémet és 10 perc múlva indulok jeanékhoz. A bagettem felét még meg kell enni és a csomagom sinc skész úgyhogy rohanooooook.