Vasárnap este. Jelentem: épségben megérkeztem Nancyből. Nagy kaland volt, és a város centruma nagyon szép. A hétvége úgy indult, hogy a vasúton találkozunk az útitársakkal: 3 német lány, egy holland és egy lengyel. Nem pultos kiszolgálás van a vasútállomásokon, hanem gépből kell venni a jegyet és kizárólag bankkártyával lehet fizetni, így nagyon lassan ment az egész vásárlási hercehurca, úgy értünk el a vonatunkat, hogy egyikünk szólt a kalauznak, hogy várjanak, és mikor meglett a jegy sprinteltünk. Odaértünk 2 körülre már, de a szállást csak 5-től lehetett elfoglalni, így gondoltuk sétálunk egyet a városban. Egyből megtaláltuk a leggyönyörűbb részét Nancynek, egy csodálatos tér gyönyörű épületekkel, aranyozott kapukkal és egy csodaszép parkkal. Ez a tér a a XVIII. századi építészeti remekműveket tartalmazza és annyira szép, hogy a Világörökség részévé nyilvánították. Bevásároltunk és pikniket csináltunk, mert nagyon jó idő volt, mert éhesek voltunk, és mert a csomagokkal nem akartuk végigjárni a várost.
Mikor a pikniket befejeztük, elindultunk a szállás felé, volt egy olyan ötletünk, hogy gyalog megyünk, de addigra már annyira fájt a hátunk a csomagoktól, hogy a buszt választottuk. Hát nagyon jól tettük. A hotelünk szinte egy másik városban volt, ami nem teljesen igaz, mert még Nancyhez tartozott, de kb. 20-25 perc busszal oda az út. Egy hegy tetején van az egész és kacskaringós szerpentinek vezetnek fel. A buszon nagyon fura alakok voltak, örültem, hogy ilyen sokan jöttünk együtt. A hotel abszolút nem okozott csalódást, nagyon olcsó volt, és pontosan olyan, mint a Mister Bed Strasbourgban (akinek ez mond valamit): a szobák elrendezése, a fürdőszoba mérete dettó ugyanaz, de ezúttal annyira örültünk annak a luxusnak, hogy van külön fürdőszobánk és nem kell 10 másodpercenként újra és újra megnyomni a gombot, hogy jöjjön a melegvíz, hogy elmondani nem lehet. Kicsit megpihentünk a szálláson, borozgattunk, kártyáztunk, nevettünk sokat. Este a nyakunkba vettük Nancyt, gyönyörű volt kivilágítva a bazilika, a főtér, a sétálóutca, a tipikus francia kertek. Mindegyikünknek az volt a benyomása, hogy igazi francia város, nem úgy, mint Strasbourg, ami különböző kultúrák totális keveréke, de mégis Strasbourg mindegyikünknek jobban tetszik. Beültünk egy helyi kocsmába, de nem mentünk bulizni, pedig tervben volt. Hazajöttünk az utolsó busszal, mert szerintem egy taxis se vitt volna fel minket olcsón a hegy tetejére.
Másnap szisztematikusan végigjártuk a belvárost, megnéztük a főbb nevezetességeket, végigjártunk egy antik dolgokat árusító piacot és újra piknikeztünk egyet. Nancy nem nagy város, egy helyivel szóba elegyedtünk, azt mondta, hogy 100 ezer lakosa van, de az agglomerációval együtt sokkal több. Ami a legszembetűnőbb az egész környéken, az a hatalmas különbség a városrészek között. Van egy elég picit belváros, ami olyan, mint egy ékszerdoboz, minden csillog-villog, királyi pompa veszi körül az embert, de ha elhagyja ezt kis területet, akkor a házak koszosak, az utcák forgalmasak, az emberek furcsák. Megtörtént az is velünk, hogy a buszon ültünk és szemben velünk egy arab srác rágyújtott egy cigire. Ez épp a szerpentineken volt és tudtuk, hogy sokáig nem lehet leszállni, úgyhogy hangosan elkezdtük neki mondani, hogy nagyon zavaró a füst. Látszott, hogy élvezi, hogy provokálhat minket ezzel, úgy tett, mintha ez olyan nagyon menő dolog lenne, végül hagytuk az egészet, nem ért meg ennyit. Egy kis kitérőként és összehasonlítási alapként elmesélem, hogy Strasbourg kerületei ennél sokkal hasonlóbbak egymáshoz, nincsenek nagy különbségek az emberek ápoltsága, az épületek elhagyatottsága és a közbiztonság között, persze az is igaz, hogy Hautepierre részében még nem jártam, pedig azt nagyon putrinak mondják. Voltam viszont Neudorfban, ami szintén Strasbourg egyik kevésbé fejlett városrésze és egyáltalán nem volt annyira feltűnő a különbség, mint Nancyben bár lehet nem a jó helyen kerestem.
A betegségem nem nagyon javult, sőt állandóan fújom az orrom, úgyhogy az első éjszakám egy másik francia városban nem telt valami jól. Hazafele a vonaton sokat beszélgettünk a német és a holland lányokkal a sztereotípiákról és elmondták, hogy Németországban a magyarokat olyan népnek tartják, akik nem látják szívesen a turistákat. Persze lehet, hogy ezt csak ők hallották és nem ez az általános vélemény rólunk. Sokat kérdezgettek a „pusztáról”, kiderült, hogy nagyon szépnek találják Budapestet és a Balatont és pl. nagyon meglepődtek, hogy milyen sok ösztöndíjat kapok az Erasmushoz és azon is, hogy nálunk létezik olyan, hogy albérlet, sőt elég gyakori is, ahol ketten, sőt hárman laknak egy szobában. Azt mondták, hogy náluk ez elképzelhetetlen, a kolikban is csak egyágyas szobák vannak. Én is sok újat megtudtam az ő országukról, meg abban is megegyeztünk, hogy szép lassan, idővel mindegyikünk rájött, hogy a francia egy nagyon ellenszenves nép, egyáltalán nem lehet velük barátkozni, csak felületesen és habár a nyelvük és az országuk gyönyörű, de a viselkedésük rengeteg kivetnivalót hagy maga után.
