Hetfo reggel, eso. Igy indult a napom. Hamar elindultam otthonrol, mert rengeteg dolgot kellett vasarolnom, elinteznem a sulihoz, mindennapokhoz(konyvek, telefonfeltoltes, ilyen-olyan kajak, bank, beiratkozas szervezetekhez). Hatalmas mosollyal, rengeteg energiaval, es nagy elszantsaggal szalltam le a villamosrol, eloszor ittletem ota teljesen egyedul akartam elintezni a dolgaimat. Mindez nagyon jol hangzik, de a Place Klébert-re érve 8.40-kor felfedeztem, hogy a francia boltok 10-kor nyitnak, igy tortent, hogy egy orat a semmittevessel kellett toltenem es csak egy ora mulva kezdtem el intezkedni, amikorra minden elszantsagtsagom elszallt. Ujabb szerencsetlenkedesem: dolgaim elvegeztevel eszrevettem, hogy elhagytam a bankkartyam. Ketsegbeesve es konnyek kozott indultam a keresesere es vegul az egyik boltban, ahol azzal fizettem megtalaltak. Ekkora makom is csak nekem lehet.
Volt ket oram hetfon, a masodik(frankofon irodalom) egy neger professzorral, elkepeszto lendulet es humor lakozik benne, a felet sem ertettem amit mondott, mert afrikai akcentusa volt es hadart, de imadtam minden percet annak az oranak. Vegul este korusra mentunk par csajjal, ami nem valtotta be a hozzafuzott remenyeket, igy valoszinuleg ezentul a koliban szervezunk magunknak egy kis csoportot es mivel ott van zongora, egyutt zenelunk. Ennyi tortent tegnap.
