Ma semmi különös nem történt velem, de tényleg. Reggel rohantunk órára, mert nyolckor kezdődött, de annyira sokan voltak, hogy a tanár nem engedte meg, hogy erasmusosok is járjanak rá. Utána csomót interneteztem a suliban, itthon főztem, aztán kettőre megint mentem a suliba, ott is betelt már a kurzus, ezért nem járhatok rá. Ez elég vicces amúgy, mert az erasmusosoknak nem kell beiratkozni sehova, csak október 4-ig, és akkor is oda kell menni egy darab papírral a titkárságra, amin rajtavannak az órák, amiket látogatni akarsz. Ennek ellenére azzal az indokkal küldenek el minket az órákról, hogy nem jelentkeztünk időben és betelt. Hiába mondjuk, hogy mi nem a rendes jelentkezési eljárásban vagyunk, nem érdekli őket. A héten rohangáltunk mégis azért, hogy hadd iratkozhassunk be, mert ha nem, akkor betelik. Így megint új órarendet kell csinálnom, illetve kisebb változtatásokat kell tennem, juhúú.. Még mindig jobb, mint szegény német lánynak, aki már is le van maradva, mert minden eddigi órán azzal volt elfoglalva, hogy újracsinálja az egész órarendjét. Tényleg nem túlzok, ez már szegénynek az ötödik órarendje, mert mindig kiderül valami, ami miatt nem stimmel neki. Estefele volt egy neolatin nyelvek története órám, ami nagyon vicces. A tanár román(!!!!) és a cuki akcentusával tart előadás, meg néha megkérdezi a francia diákokat, ha a táblára akar írni valamit, hogy kell-e a szó végére e betűt írni vagy nem. Otthon is volt egy ilyen órám és ott sokkal részletesebben vettük a dolgokat. Ma csak arról beszélt lényegében a tanár, hogy milyen neolatin nyelvek vannak, de fel se sorolta az összeset, csak 6-ot. És ami a legviccesebb, elidőzött a dákóromán elméleten elég sokat… A franciák meg szó nélkül jegyzetelték. Te jó ég! Legszívesebben felkiáltottam volna, hogy hééé ez nem is igaz. Magyarországon a tanárunk elmondta, hogy mi a nemzetközileg elfogadott nézet erről és hát nem ez, otthon tök másképp tanítják. De inkább kussba maradtam, mert amúgy is késtem, meg még beszélgettem is órán, úgyhogy nem lehetek a tanár kedvence. De egy közös van bennünk: én se tudom, hogy kell-e azoknak a szavaknak végére e betűt rakni, amiket leír a táblára.
Most meg elvileg mentünk volna koncertre a spanyol lánnyal, de nagyon szomorú már napok óta, mert az ösztöndíja csak később fog megjönni, hitelt kell felvennie és mondta, hogy inkább maradjunk itthon filmezni. A szobámba jöttek. Gyorsan előtte megmostam a hajam, egy szál törölközőbe jöttem vissza a szobámba, erre kibe botlok a folyosón?! Az arabokba. Mikor elmentem mellettük egyből nagy hahotázás fogadott, már félek kimenni. Amúgy ez a kolis fürdés rendszer is érdekes dolog és még nem is írtam róla, úgyhogy megteszem. Tehát egy folyosón lakunk 35-en. Két fürdőszoba van ennyi emberre: 2-2 zuhanykabin és 3-3 wc. Ez teljesen elegendő, 4 zuhanyzóval nincs soha tumultus, de kosz annál inkább. A baj csak ott van, hogy a megérkezésem utáni második napon ki lett ragasztva a hozzám közelebbi kettő zuhanykabinra, hogy meghibásodás. Azóta rosszak. Így már csak kettő zuhanykabin maradt. Na igen ám, de azok közül az egyikben le van törve a törölközőtartó és nem lehet hova rakni a törölközőt csak a földre, vagy a csuromvizes kis leülőre. Így maradt egy zuhanykabin és igen, így már van tumultus. Kosz annál inkább. Oda ruhát nem lehet vinni, mert nincs hova rakni így általában egy fürdőköpenyben és egy törölközővel megyek zuhanyozni, ami eléggé provokáló, úgyhogy inkább éjjel szoktam (12 fele) vagy nagyon korán reggel. Most nem úgy sikerült és így jártam. A wc-k nincsenek elromolva, de azok így is koszosak. Minden nap jön takarító néni, de valahogy így se lehet kifogni soha tiszta wc-t. Lehet ez nem blogba való, de le kell írnom, hogy már hozzászoktattam magam a gondolathoz, hogy fél évig én nem ülök most wc-re. Ez azért jó, mert nem kell comb és fenékizom erősítő fitnessre járnom. A konyha nagyon egyszerű, de sokat vagyok ott. Csak egy tűzhely van és egy mikro és sütő közötti átmenetű szerkezet. Van még pult, mosogatókagyló és asztal egy paddal. Általában a csajokkal itt eszünk, mert itt több a hely, mint a szobában. Amúgy a koli 3 épületből áll és mindegyik épületnek 2 szárnya van és minden szárnynak 4 emelete és mindegyik emeleten 35 szoba, szóval hatalmas. Van gyúró szoba, mosoda, fitness szoba, ping pong szoba, tv szoba, meg még az összeset fel sem fedeztük. Rengeteg ember, mindig van valaki a folyosón, az egyik portás bácsival már össze is barátkoztam. Azt hiszem megtapasztalok minden jót és rosszat a kolis életből, kivéve remélem a csótányokat.
Most este végül csak összegyűjtünk a szobámban és beszélgettünk. Kimentünk felforralni a vizet és két részeg néger srác odajött hozzánk, hogy menjünk velük bulizni, vagy a szobájukba egy italra. Na persze! Paki jól elbeszélgetett velük, én alig értettem valamit, nagyon „cs”-sen beszéltek, meg szlengesen. Nemrég mentek el a csajok, bezárkóztam a szobába, ide ne jöjjön most már senki.
Nagyon sok kedves visszajelzést kapok a blogommal kapcsolatban, köszönöm szépen mindenkinek, aki kommentelt, vagy csak írt, hogy tetszik neki, vagy hogy követi, tényleg meglepődtem, hogy milyen sokan olvassák. Fontos tudni, hogy egyelőre még nem vagyok teljesen ura a blogomnak, most próbálgatom picit egyedivé varázsolni, képeket rakni bele, hogy kicsit feldobjam.
