A mai nap az eddigi ittlétem egyik legjobb napja volt. Nem volt egy darab órám sem, a szerdám ezentúl is mindig lightos lesz. Ennek ellenére reggel korán keltünk, mert már napok óta el akartunk menni a Bagersee nevű városrészbe, ahol van egy tó és egy hatalmas park/erdő. 40 perces utat tettünk meg villamossal, majd sétálva folytattuk az utunkat. Úgy öltöztünk, hogy tudjunk fürödni a tóban, de annyira hideg volt, hogy még ruhában is megfagytunk. Én térdig bementem azért, nagyon tiszta volt a víz. Van homokos rész is játszótérrel, padokkal, mindennel, ami kell. Mikor körbejártuk a helyet, letelepedtünk és mindenki kicsit elvonult és feküdtünk a fűben, pihentünk, relaxáltunk, jó volt messze lenni a nagy forgalomtól, zajtól.
Ebéd után elmentünk az egyetemre és végre megkaptuk a kulturális kártyát és a diákigazolványt is. Ezután igényelnünk kellett egy azonosítót az egyetem virtuális rendszeréhez és juhúúú, végre netezhettem a suliból. Leültem egy konnektor mellé a földre és pár órát ott voltam. Végre tudtam beszélni a családommal, a Petyával és utána én olyan boldog voltam, hogy mindenki megkérdezte, mi történt velem, hogy így szárnyalok.
Este újabb fergeteges kalandba keveredtünk, sokat nevettünk. A terv az volt, hogy elmegyünk a kolis salsa táncórára. Erről úgy szeretünk tudomást, hogy mindenfelé a koleszban ki van plakátolva. Így hát odamentünk a terem elé, de az be volt zárva. Vártunk egy ideig, majd odajött egy lány, hogy a salsára jöttünk-e. Mondtuk, hogy igen, erre mondta, hogy menjünk el az 1161-es szobába, ott tudunk beiratkozni. Felmentünk az 1161-es szobába, ahol egy félmeztelen libanoni srác nyitott ajtót elég kómás fejjel. Tőle megkérdeztük, hogy most mi van, és kiderült, hogy az összes plakát a tavalyi tanévre vonatkozott, idén nincs is salsa óra, de ha már itt vagyunk, menjünk el vele a városba valamilyen koncertre. Végül beadtuk a derekunkat és elmentünk, kiderült, hogy ez az a koncertsorozat, ami már délután elkezdődött és, ami borzalmas amatőr bandák fellépéseit foglalja magába. Végül egész jó koncertet sikerült kifognunk, közben megjött a libanoni srác haverja is, egy brazil gyerek, aki meg ismer magyarokat, így vele jobban el tudtam beszélgetni és adott néhány tippet az elzászi kirándulásunkhoz. Nemrég hazaértünk és most itt vagyok. Még mindig tart a jókedvJ