Újra a gép előtt vagyok, megint eltelt egy nap. Kezdek nagyon fáradt lenni, mert későn fekszem le, korán kelek, reggel elindulok itthonról és csak 6-7 fele érek haza, aztán 1 órán át készülődök az estéhez (zuhany, evés, ilyesmi) és utána találkozunk is és együtt vagyunk, amíg bírjuk az erasmusosokkal. Ezek a találkák teljesen alkoholmentesek, de a másnaposság itt is jelentkezik fejfájás formájában a nyelvi zűrzavartól. Ma éjjel franciául álmodtam, a gond az volt, hogy a saját gyatra franciámon tudtam beszélni és gondolkoztam még álmomban is, hogy ide most passé composé vagy imparfait kell. Aztán felkeltem, kezdődött a nap és már senkit nem érdekelt, hogy melyiket használom.
Ma nagyon sok dolgot el tudtam intézni: befizettem a kolit, vettem francia sim kártyát, csináltattam fényképet a különböző itteni igazolványokhoz, az egyetemen voltam, ott egy tájékoztatót végighallgattam, megvettük a legfontosabb dolgokat, amik hiányoztak a koliból. Most kezdjük jobban megismerni egymást, nagyjából tudjuk a hozzánk közelebb állók otthoni helyzetét, kisebb-nagyobb bajait, terveit, most alakulnak ki a klikkek. Furcsa, mert nem nyelvi csoportok vannak – szóval a németek nem a németekkel lógnak– hanem szimpátia meg éppen aktuális helyzet alapján vergődnek össze a bandák. Ez nekem jó, mert ha nyelv szerint csoportosulnának, én sajnos egyedül maradnék.
Úgy néz ki, hogy az adminisztrációs hercehurca tovább folytatódik, ma még 5 másik dologra fény derült, amit el kell intézni sürgősen. Ilyen papír, olyan igazolvány, már nem is tudom, hogy pontosan mit is kell csinálni. Egyre jobban azt érzem, hogy nem tudok franciául, és hogy soha nem fogok tudni úgy, ahogy igazán szeretnék. Ma vettem egy kis füzetet, ezt mindenhova hordom magammal és ha van egy szó, amit nem ismerek, felírom.
Az egyetem hatalmas. Nem olyan, mint Pécsen, hogy másik városrészen van a jog, a bölcsész vagy az orvosi, itt minden egy helyen van. De ez a hely akkora, hogy nem lehet teljesen átlátni. Rengeteg épület, közöttük parkok fiatalokkal, ezer tábla, hogy mi hol van, de az pont nincs soha ott, amit keresek. Strasbourg egyetemén amúgy rengeteg diák tanul, mindent lehet tanulni, amit akarsz és a legfurcsább – valahol olvastam -, hogy a legtöbb külföldi cserediákot befogadó francia város is ez. A legtöbb külföldi diák német, aztán jön a hatalmas spanyol delegáció, őket az olasz követi, majd felsorakozik a többi nemzet is, a magyar szerintem valahol hátul kullog. Nem is baj nekem, legalább nincs kísértés, hogy az anyanyelvemen beszéljek.
