Már szombat este van, a hotelszobában vagyok. Tehát tegnap a vonatút fergetegesre sikeredett, az út utolsó negyedében a táj csodaszép lett a tengerrel kiegészülve. Ez az utazás nagyon jó alkalom volt arra, hogy lássuk a különbségeket francia város és francia város között. A vonat azért jobb, mint a repülő, mert tényleg lehet érezni a távolságot és a különbséget is. Hihetetlen, hogy egy országon belül mennyire más tájak, emberek, szokások, építészeti stílusok, kultúrák vannak. Gyönyörű öblök mellett mentek a sínek, a táj irtó szép volt. A hotelünk elég messze volt a vasútállomástól. Avignonban kicsit utána néztünk a neten, hogy mit írnak a nizzai hotelről és a kommentekben olyan szörnyűségek voltak, hogy le akartuk mondani a foglalást, de már túl késő volt. A kedvencünk, amin kínunkban már csak nevettünk: megkérdezték egy hajdani ott megszállótól, hogy mi a negatívum, felsorolta az összes lehetséges dolgot, amit egy szállodáról el lehet mondani, majd mikor a legjobb dologról kérdezték, akkor ezt írta: a pillanat, amikor elhagytam a szállodát. Így érkeztünk meg a hangulatos, tengerparttól két percre található szállodába, amelyben teljesen pozitívan csalódtunk. Tiszta volt, nagyon központi és jól felszerelt, meg persze olcsó(16 euró per éj). Napokkal később rájöttünk, hogy mire felírták ezt a sok kommentet. A nyári szezonban egy három ágyas szoba 155 euróba kerül egy éjszakára és ennyi pénzért, hát igen... azért nem egy egyszerű kis takaros szobára számít az ember, ahol a fürdőszobaajtót nem lehet becsukni.
Egyből a tengerhez mentünk és fényképezkedtünk. Egyszer Monika fotózott engem és Annát, mikor Monika arcán egy nagyon gonosz mosolyt láttam, hátulról pedig morajlást hallottam. Egy hatalmas hullám elért a lábunkig, az egész edzőmet eláztatta, sőt a nadrágom térdig vizes lett. Így a hotelbe vezetett a következő utam és felvettem az egyetlen váltócipőmet: a telicsizmámat, amivel Strasbourgból indultam el. Kicsit kiábrándít a Cote d'Azurből, ha téli csizmában kell járnod a tengerpartot 20 fokban, de nem éreztem rosszul magam, mert a helyi lakosoknak ez már jégverem volt és dzsekiben meg csizmában jártak vacogva az utcákon. Itt egy hipermeganagy kép rólam aznapról a tengerben. Jobbat nem találtam:)
Ezután a várost fedeztük fel, este pedig egy pohár bort ittunk meg és nagyon jót beszélgettünk. Azt hiszem teljesen összekovácsolódtunk. Arról is beszéltünk sokat, hogy itt délen, ha franciául szólalsz meg angolul válaszolnak és, hogy milyen elkeserítő, hogy ennyi idő után is így süt rólunk, hogy külföldiek vagyunk. Az este vége fele a mellettünk ülő asztalnál lévő két középkorú hölgy, akikkel még csak nem is beszéltünk távozáskor elköszönt tőlünk és megdicsérték a franciánkat.
Ma reggel a tengerparton reggeliztünk, aztán különváltunk, mert a lányok bicóval, én gyalog akartam felfedezni a várost napsütésben. Jó volt picit egyedül lenni, nem alkalmazkodni másokhoz, csak kóborolni az utcákon és gyönyörködni mindenben. Teljesen véletlenül összefutottunk a piacon és onnantól együtt folytattuk az utunkat.
Egy gyönyörű szikla tetejére másztunk fel, ahonnan egész Nizzára ráláttunk és a tengert is csodálhattuk onnan. Ráérősen visszasétáltunk a szállodába, aztán pedig a buszpályaudvarra, mert Nizzából mindenfelé a régióban indulnak buszok 1 euróért. Antibes egy kicsit kihaltabb részébe akartunk eljutni, mert azt gondoltuk, hogy keresünk egy homokos, szép strandot, ahol nincs annyi ember, mint Nizzában. A buszon összeismerkedtünk egy francia bácsival, akivel sokat beszéltem, kiderült róla, hogy algériai, most Nizzában él és végül elnavigált minket egy nagyon szép strandhoz. Jó helyiekkel beszélgetni, az ember olyan dolgokat is megtud, amiket az útikönyvekből kihagynak.
Végül ezen a strandon töltöttük a délután további részét, fürödtünk a tengerben, napoztunk, kb 30 fok volt. Kora este visszaindultunk és besötétedett, mire Nizzába értünk. Este beültünk egy kebabra, nagyon fincsi volt, aztán picit sétáltunk, de Monika és én már annyira fáradtak voltunk, hogy visszatértünk a hotelbe, Anna még picit maradt. Le akartunk zuhanyozni, de elkezdtünk beszélgetni és olyan mélységekbe jutott a beszélgetés, hogy 1 óra múlva, mikor Anna hazaért ocsúdtunk fel. Kiderült, hogy az értékrendünk nagyon hasonló és az is, hogy a gondolkozásmódunkban is rengeteg közös van. Egy kép a strandról(a bikinis képektől inkább megkíméllek titeket:D)
