Csütörtök délután van, ahogy halad az idő, annál kevésbé érzem különlegesnek, amit csinálok és annál nehezebb rávenni magam az írásra, mert nagyon úgy érzem, hogy ez kutyát se érdekel. De mégis olyan sokan írnak, hogy "jaj olvastam a tegnapi bejegyzésedet, kitartás!' vagy, hogy "ha nem történt volna ez meg veled, nem is te lennél" és ilyenkor mindig újra kedvet kapok. Szóval csapjunk bele a levesbe( ha ilyet lehet mondani :D)!
Tegnap délben volt egy egyetemi mise, és gondoltam kipróbálom, ha már a hittan nem jött be, hátha ez bejön. Nagyon hiányzik a templomi légkör, az olyan emberek, akikkel erről tudok beszélni. Vicces volt, mert a buszon találkoztam egy zsidó lánnyal és a zsidó ünnepekről mesélt, úgyhogy kellőképpen felkészülten érkeztem a katolikus misére. Nagyon pozitív csalódás volt. A zenék fuvolávál, gitárral, hegedűvel voltak hangszerelve, két pap is volt, mindkettő nagyon fiatalos, a szentbeszéd jó volt és nem csak nyomi emberek vannak a padokban. Jó ez most gonosz, de szerintem a többség érti mire gondolok. Olyan rendes egyetemisták is. Nagyon feltöltődve hagytam el a templomot, mikor mégláttam, hogy az ajtóban a pap mindenkivel kezet fog. Odajött hozzám és megkérdezte, hogy új vagyok-e, elkérte az elérhetőségemet, meg adott egy programfüzetet a hittanokról, imacsoportokról, miserendről, nagyon aranyos volt.
Ezután a csajokkal ebédeltünk, majd vásárolgatni mentünk a városba. Nekem egy őszi cipőre volt szükségem, mert épp mielőtt elmentem volna a búcsúbulimon kitörött a kedvencemnek a sarka, a másikra meg anya azt mondta, hogy azt már nem vehetem fel, olyan csúnya rajta a bőr. 2-3 órát jártuk a butikokat, a többi lány pólókat, ruhákat próbált az esti bulira, én meg csak ámultam bámultam, de nem azért, mert olyan különlegesek az itteni boltok, hanem azért mert úgy szeretem nézni a ruhákat otthon is. Aztán végül találtam egy kis cipőboltot, ahol megtaláltam álmaim cipőjét elég olcsón, úgyhogy szerelmes lettem belé. Abból a pénzből vettem, amit a papa adott, hogy vegyek belőle valamit, ami rá emlékezteti, úgyhogy egyelőre még nem mertem elővenni a szekrényből és hordani, csak néha bekukucskálok, hogy jól van-e még és még mindig olyan gyönyörű-e. Oké, amúgy nem őrültem meg, nem kell megijedni, csak jó érzés saját pénzből cipőt venni :D
Kora este Monikával tovább terveztünk az utat, lefoglaltuk a vonatot Montpellier-be és kerestünk egy hotelt, de elakadtunk, mert nem tudtuk, hogy egy vagy két éjszakát akarunk ott tölteni. Tudtuk, hogy egy Montpellier-ből származó srác ott lesz az esti bulin, úgyhogy gondoltuk kivárjuk. Este bulizni mentünk. 5-en indultunk a koliból és a végén kb 20-an lettünk, nem értettem a folyamat egészét, hogy ki kinek a kije, de elég jó társaság verődött össze. Kiderült, hogy a buli nem is egy buli, csak egy bár, hangos zenével és kevés hellyel. Egy-két órát maradtunk, megismerkedtünk pár emberrel, kikérdeztük a déli srácot a városról, aztán az utolsó villamossal hazajttünk, ami azt jelenti, hogy 1-re értünk haza.
Ma délelőtt Jean-nal találkoztam és csak kettőkor volt órám, úgyhogy volt időnk bőven beszélgetni. Nagyon jól elbeszéltünk mindenről, amiről csak lehet, aztán úgy éreztem, hogy már lehet vagy dél, vagy egy óra, mondtam, hogy szerintem én megyek, mert még ebédelnem kell. Megnézte az óráját és háromnegyed kettő volt!!! Rendesen kétségbeestem. Kapkodtam ezerrel, elrohantam tőle, aztán végül kicsit késve, de beértem. Nagyon jó volt az órám kettőkor, de a 4-es mindig borzasztó, úgyhogy ellógtuk Saskia-val. És most itt vagyok és esszét kéne írnom holnapra. Nincs kedvem, de nekiállok.
