Most maradtam először egyedül egymagamban, pedig 2 napja elindultunk otthonról. Ami körülvesz: az elég lepukkant, de rendesen helyrepofozott koliszoba, esőcseppek kopogása a redőnyszerű dolgon és a kibontatlan cuccaim halmaza, amit majd akkor pakolok ki, ha kitöröltem a szekrényt. Ami sajnos nem vesz körül: internetkapcsolat. Word-be írom az egészet, aztán holnap, mikor a katedrális előtt újra sikerül netet fogni, felrakom a blogomra. Szintén holnap elkezdek intézkedni net ügyben.
Az elmúlt két nap nagyon eseménydús volt, tegnap reggel elbúcsúztam a barátomtól, Petyától, aztán elindultam szüleimmel, bátyámmal kocsival Strasbourg felé. Nő létemre nem pakoltam sok cuccot, csak a csomagtartót raktam tele, meg a tetőcsomagtartót, és a barátnőim szerint egy így normális, ha fél évre megy az ember és persze, ha nő. Az úton anyura sajnos gyakran rájött a sírhatnék, főleg azért mert a „Mama indulnom kell” című nagysikerű slágerrel szórakoztattam végig J Első este Heidelbergben szálltunk meg, ami egy gyönyörű város, pedig én naivan azt hittem, hogy apu egy kis faluban fog nekünk szállást foglalni, de nem csak a mérete, hanem a gyönyörű épületei és a nívós egyeteme miatt is elég neves. 8-9 fele már oda is értünk, este még barangoltunk a belvárosban és reggel is megtettük ezt, hogy lássunk mindent napsütésben. Reggel 10 körül tovább indultunk Strasbourgba.
A kolit könnyen megtaláltuk, a szoba elfoglalása kicsit nehezebben ment. Az első szoba, amihez kulcsot kaptam betört ablakkal rendelkezett, így kaptam egy másodikat, ahol szintén elég sok a kár, de teljesen élhető. Az elején kétségbe volt esve a család és én is, hogy hogy fogok itt lakni, de aztán megbarátkoztunk a helyzettel, így a plüsseimmel, csomagjaimmal minden sokkal otthonosabbnak tűnik. Napközben elmentünk a belvárosba, megnéztük a főbb nevezetességeket, apuék is elfoglalták a szállásukat, mert ma este még alszanak egyet itt, hogy aztán kipihenten indulhassanak holnap haza. Néhány órája visszahoztak a koliba és én felmentem az egyik spanyol lány szobájába, akivel már egy internetes fórumon megismerkedtem és akinek tudtam a szobaszámát. Mint kiderült én a csöpögő mosogatócsövemmel, meg az ajtó nélküli szekrényemmel teljesen jól jártam, mert szegénynek nem működik a villany a szobájában, így lehívtam az enyémbe.
Nagyon szimpatikus lány, 2-3 órát tuti beszéltünk, kimentünk a koli elé, megismerkedtünk több német Erasmusossal, ők is nagyon aranyosnak tűntek. Én a magyar, számukra kimondhatatlan nevemmel és származásommal egzotikumnak számítok, többször visszakérdeznek, hogy honnan jöttem. Egyelőre a francia nyelvvel nincsenek gondjaim, annál több a tájékozódással, remélem beleszokok hamar ebbe az új környezetbe. Holnap reggel még eljönnek anyuék ide reggelizni, aztán mennek haza és végleg egyedül maradok, nagyon furcsa lesz. Majd lehet, hogy én is hallgatom a „Mama indulnom kell”-et, hátha attól jobb lesz J Most megyek, kipróbálom a zuhanyzót. Remélem, ilyenkor már mindenki alszik és nincsenek sokan.
