A vonatunk nem késett, nincs sztrájk, szinte lenyűgöző ez Franciaországban. Az állomásról buszoznunk kellett. Itt kicsit már teszek is egy kitérőt. Egyrészt arról, hogy mennyire jó, hogy minden apró dologra gondoltunk: arra is, hogy hol a buszmegálló a vasúthoz képest, hogy melyik busszal kell menni, hol kell leszállni. Rengeteg időt és energiát spóroltunk meg ezzel, és mivel az időnk rövid mindegyik városban, ezért ez nagyon fontos. Az időnk rövid: mikor nekiindultunk, azt hittem, hogy rohanás lesz az egész utazás, de most tényleg úgy érzem magam, mintha vakáción lennék, soha nem rohanunk, sokszor megállunk kicsit csodálni a tájat, zenét hallgatni egy-egy padon egy forgalmas tér közepén, hogy figyeljük az embereket, lassan sétálgatunk és mivel egyik város belvárosa sem olyan nagy és térképpel könnyű tájékozódni ezért mindenre van időnk. Eddig egyszer sem éreztük, hogy elhalasztottunk valamit. Az utitársakkal hasonlóak az igényeink, mindegyikünk összbenyomást akar kapni a városról, az itt lévő kultúráról, a környező tájról. Mivel egyikük sem közeli barátnőm vannak nehéz időszakok, nézeteltérések, de próbáljuk úgy intézni, hogy mindenkinek jó legyen. Nehéz, mert 24 órán át folyamatosan együtt vagyunk, sokszor megorrolunk a másikra vagy ingerültebben szólunk egymáshoz, majd fél óráig csak a legfontosabb esetben beszélgetünk. Aztán minden megy tovább a régi kerékvágásban: szórakozunk, megvitatjuk, hogy kinek mi tetszett, mi a véleményünk. Van ennek a körutazásnak egy hatalmas hátránya: a csomagok. Mivel 10 napra jöttem és mivel lány vagyok egyszerűen nem tudtam beférni egy kicsi bőröndbe, a nagyobbat kellett hoznom és következésképpen azt is kell cipelnem az egész úton. Borzasztóan kellemetlen a metró/vasúti lépcsőkön fel-le cipelni őket(nagyon sok helyen nincs mozgólépcső), a vonatra felrakni, a csomagtartóra emelgetni, vagy keresni egy készséges férfit. Minden utazás után remegnek a kezeim és vízhólyagos a tenyerem. Ennek ellenére nem gondolom, hogy nagyon vészes lenne a helyzet.
Tehát Avignon. Már a buszról láttuk, hogy nem mindennapi városról van szó. Egy fiatalszállóban foglaltunk szobát, ami nagyon jó döntés volt: tiszta, olcsó, és nyugodt szép környék járt hozzá. A bónusz a csodálatos panoráma volt. Egyből a belvárosba sétáltunk, nagyon lenyűgöző és egyedi a hangulata. A belváros egésze fallal van körbevéve, mellette a a Rhone folyik, a távolban pedig hatalmas hegyvonulatok láthatók.
Az első hely, ahova kilyukadtunk a Pápai Palota volt, bementünk a belsejébe is, furcsa érzés volt, hogy ahol épp most én állok, ott 700 éve egy pápa élt. Az avignoni hídon is jártunk, táncot lejtettem rajta a gyermekkori kedvenc dalom tiszteletére: "Készen áll már a híd, táncot járnak Avignonban...". Végigjártuk a főbb nevezetességeket és beültünk egy étterembe.
Este hazagyalogoltunk, kivilágítva is nagyon szép a rálátás a belvárosra. Reggel a gyönyörű panoráma mellett reggeliztünk. Indulni akartunk a belvárosba, mire az a férfi, akivel előző este beszélgettünk felajánlotta, hogy bevisz bennünket. Fiatalság, bolondság, elfogadtuk az ajánlatát. (Anyu, azt hiszem jó, hogy ezt csak utólag olvasod, ha olvasod :)) Egy 50-es éveiben járó, munkanélküli férfiról volt szó, aki hatalmas intelligenciával és hajdani nagyratörő álmokkal rendelkezett. Látszott rajta, hogy nincs mit csinálnia, örült neki, hogy van társasága, annak meg még jobban, hogy valakinek villoghat azzal, amit tud a városról. Beültünk a kocsiba, kérdezte, hogy hova megyünk, majd mikor mondtuk, hogy a belvárosba, megkérdezte, hogy voltunk-e már Avignon Villeneuve nevű részében. Mikor mondtuk, hogy még nem, hatalmasat kanyarodott és kiderült, hogy nemsokára elmondhatjuk, hogy már jártunk ott, mert elfurikázott miket oda. A kanyar alatt Monika kétségbeesett pillantást küldött felém, ami (mint később elmondta) egy kérdés volt, hogy nálam van-e a gázspré. Nálam volt, de ilyesmiről szó se esett, egy nagyon aranyos középkörú, ártatlan bácsi volt csak, aki Avignonban nőtt fel és örült, hogy megoszthat velünk mindent, amit tud. Végigvitt minket a városon kocsival, mindenhez hosszú magyarázatokat fűzött, majd fél-1 óra után kirakott minket, ahol kértük. Néha a kaland jót hoz magával, ez esetben legalábbis jót hozott :)
Délután fele elindultunk Avignon külvárosában található TGV állomásához, mert Aix en Provence-ba TGV-vel jöttünk. A jegyünk már régen megvolt, de egy órával későbbi vonatot csíptünk el, mert Aix-ben csak háromkor nyitott a recepció, és nem akartunk várni ott rá, illetve, mert Avignon mindegyikünknek annyira tetszett. 15 perc volt az út... Hát mondhatom, hogy nem hiányzik a MÁV. Habár a 10 perces "sztrájk van" késés itt is megvolt.
Avignon az eddigi legszebb város, ahol valaha jártam. Nem tudom elmondani mennyire tetszett. A gyönyörű táj, a történelmi nevezetességek, a barátságos, kisvárosok légköre és a jó földrajzi adottságok mind hozzájárultak ahhoz, hogy kicsit irigyeljem azokat, akik itt vannak Erasmuson. Végül aztán sokat gondolkoztam, hogy Strasbourggal nem lehet összehasonlítani, Strasbourg is ugyanolyan gyönyörű ésElzász annyira szép, sokkal szebb, mint Provence, hogy azt nem adnám semmiért. Ennek ellenére, már most tudom, hogy ha valaha lesz rá lehetőségem, Avignonba egyszer még visszamegyek.
