A mai nap szinte egésze az internetkapcsolat létrehozásának jegyében telt, szereztem kábelt a régi számítógéphez, működik is, el is jutok odáig, hogy beírjam a felhasználónevemet, jelszavamat, sőt el is fogadja azt. Ezután mindenkinek úgy jön be az internet, hogy várni kell 30 másodpercet. Az én órám is elindul, de 17 másodpercnél megáll. Áthoztam az egyik lánytól az ő ősrégi számítógépét, de azzal is ugyanez a probléma. Ha létezik ilyen, akkor még idegesebb vagyok, mint eddig, mert most már csak 17 másodperc választ el attól, hogy elrendezhessem a dolgaimat. Még írni is idegesítő erről, úgyhogy most megfogadom, hogy akkor fogok legközelebb erről írni, ha lesz internetem.
Délelőtt főztem, takarítottam, kézzel mostam, mindenféle házias dolgot csináltam. Délben Pakival együtt ebédeltünk, aztán bementünk a városba, mert találkozónk volt sok emberrel. A csapatban résztvevő emberek nemzetiség szerint a következők: 3 spanyol, 2 német, 1 holland, 1 lengyel, egy libanoni, 1 angol és én. A libanoni sráccal beszélgettem sokat, érdekes adatokat mondott az országával kapcsolatban. Elég hamar eleredt az eső és haza is jöttünk, mert nem volt úgy értelme folytatni a túránkat. Most este az Amélie csodálatos életét kezdtük el nézni franciául 6-an, de félbehagytuk és holnap megnézzük a második részét. Holnap kezdődik a suli, már nagyon izgatott vagyok és várom, hogy milyenek lesznek az órák.
