Hajnali egy és korán kell kelnem holnap, úgyhogy ez a bejegyzés is össze lesz csapva. Mai nap úgy kezdődött, ahogy minden péntek: órával. A második órám német volt és múlt órán hiányoztam. Kiderült, hogy ezen az órán tesztet írunk, de szerencsére nagyon egyszerű dolgok voltak, úgyhogy nem volt gond. Viszont volt egy fordításos feladat és nagyon érdekes volt, hogy franciáról németre kellett fordítani. Persze olyan gagyi mondatokat, hogy "hogy hívnak?" "hol laksz?" stb. Érdekes, hogy mennyire hálás tudok lenni egyes szituációkban, ha franciául beszélnek hozzám. Egyik ilyen helyzet a német óra. A tanár sokszor németül beszél és egy szót se értek, de mikor látja hogy reménytelen, elmondja franciául is és minden világos.
Napközben beszereztük a lakhatási támogatáshoz szükséges papírokat és újra éreztem, hogy mennyire szeretek lány lenni és főleg fiatal. Hatalmas sor állt és nem akartuk elhinni, hogy nekünk is ott kell várni, ezért odamentünk a biztonsági őrhöz, hogy melyik ügyintézőnél szerezhetjük be a papírokat. Megmutatta a sorunkat, nekiálltunk várakozni, aztán 1 perc múlva jött a két dossziéval és mindent elmagyarázott, hogy hogy töltsük ki. A többi várakozó ember csúnyán nézett ránk, de hát ez van. Legalább nagyon néha lehet ebből is hasznot húzni.
Délután elbúcsúztunk Emily-től, kiültünk a rakpartra, 7-en beszélgettünk. Új spórolós módszerünk a fagyit illetően az, hogy a boltban veszünk egy nagy csomagot és utána a szabadban azt esszük. A francia fagyik az olasz fagyik koppintásai, csak bénább, kisebb és drágább változatban, úgyhogy egyáltalán nem éri meg. Aztán az érzelmes búcsú után kipróbáltam a francia bankkártyámat és juhúú, működik.
Nagyon fáradt voltam egész nap, mert tegnap este hajnalban sikerült ágyba kerülnöm és ma estére is sok bulimeghívást kaptunk pluszba tegnap este kaptam egy smst, hogy mehetek a szombati 5 euróba kerülő elzászi kirándulásra, ahova a gyülekező reggel 8kor van. Végül úgy döntöttem nagy vívódások után, hogy elmegyek a házibuliba és kihagyom a hajós bulit, amit az egyetem szervez és egy dj játszik az Ill folyón "száguldó" hajón. A gond csak az volt, hogy a házibuliból mindenki tovább akart menni bulizni, kivéve én meg egy másik lány, aki szintén jön holnap. Egyrészt fáradt vagyok, másrészt elegem van ebből a nyugat-európai nagyon szar, egyhangú diszkózenéből, harmadrészt pedig inkább költöm kajára meg utazásra az 5-5 eurókat, amik a belépők. Egy héten egy táncolós buli nekem bőven elég. Kicsit rossz, mert itt szinte csak csajok a barátaim és mind nagyon szeretnek táncolni. Otthon jobban szeretünk beülni valahova, iszogatni beszélgetni, de itt ez nem számít szórakozásnak. Ha buli van, akkor diszkóba kell menni. Szóval a lány aki szintén haza akart jönni bicóval volt, én tömegközlekedéssel és nem akart egyikünk se egyedül menni, így bevállaltuk: ketten ültünk egy bicón, én a csomagtartón, ő meg tekert. Nagy látványossága voltunk Strasbourgnak, és végül épségben hazaértünk, nagy élmény volt.
Jaj és egy vicces sztori: a házibuli az 5. emeleten volt és lefele lifttel jöttünk. Az egyik lány poénból mondta, hogy 3-ra ugorjon mindenki, hogy megálljon a lift, elkezdett számolni, majd háromra senki nem ugrott, de a lift megállt. És tényleg senki meg se moccant. Eszeveszetten nyomkodtuk a gombokat, de a lift se így se úgy nem ment. Beragadtunk. 5 perc után már tényleg kétségbeestünk és meg akartuk nyomni a vészcsengőt, de egyik pillanatról a másikra elindult és felvitt minket az ötödikre. Inkább gyalog jöttünk lefele.
Most pedig megyek aludni, mert holnap 6-kor kelés és már megint negyed kettő van.
