Ma kirándulós napom volt, teljesen fel vagyok dobódva. Az egyetemnek van egy szervezete, ami kifejezetten a külföldi diákokkal foglalkozik és, ha szemfüles vagy megtalálod őket. Be kell fizetni 5 eurót és mehetsz nagyon kedvezményes utazásokra, vacsikra, találkákra. Most épp egy elzászi körútra invitáltak minket, ami szerintem kb 2 nap alatt betelt, így csak a várólistára kerültem fel. Ez volt három hete. Utána minden héten rájuk jártam, kérdezősködtem, hogy nincs-e szabad hely és végül tegnap előtt kaptam egy sms-t, hogy mehetek, sőt még 3 másik ember is, így Paki, Monika és Alina is eljött.
Tegnap későn feküdtem le, a többiek még később és a találka pedig 8-kor volt, ami azt jelenti, hogy negyed nyolckor el kell indulni innen, ami azt jelenti, hogy legkésőbb fél hétkor fel kell kelni, úgyhogy uh... fáradtak voltunk. Fél 9-kor el is indultunk, első állomásunk Haut-Koenigsbourg volt, ahol ezen a nyáron már jártam egyszer. Nagyon jó négyest alkottunk, egész nap csak nevettem, végig egymást szivattuk.
Ezután Mont St Odile-ba mentünk, ami szintén egy magas hegyen van. Itt piknikeztünk, a szervezet adott egy hatalmas szendvicset, innivalót és gyümölcsöt is. Csodálatos volt a kilátás, elképesztően magasnak tűnt a hely, de annyira szép volt, hogy a tériszonyomról megfeledkeztem :D Egy képet akartunk a tájjal a háttérben, ezért megkértünk egy idős nénit, hogy csináljon rólunk. Ő azt mondta, hogy a férje a profi ebben, úgyhogy odaadta neki. Hát talán elég lenne, ha annyit mondanék, hogy nem volt profi. Egy nagyon szuper gépet adtunk neki, amin mindenféle funkció volt, de csak annyi lett volna a dolga, hogy megnyomja a gombot. Ehelyett mindent átállított, a szeméhez vette a gépet, és ahelyett, hogy a kijelzőt nézte volna, ott próbált minket megtalálni. Próbáltuk neki udvariasan megmondani, hogy csak a gombot kell megnyomni, de nem engedett belőle és ennek az lett az eredménye, hogy a képen, amit csinált 10 perc szerencsétlenkedés után a nevetésünk 100%-ig őszinte, mert addigra már nem bírtuk megállni, hogy ne vigyorogjunk.
Ezután egy kisebb túrát tettünk meg a a hegyekben, elmentünk egy forráshoz, amelynek vizével a legenda szerint Szent Odile, aki eredetileg vak volt megmosta a szemét és újra látott. Nagyon ajánlották mindenféle szemproblémákra, úgyhogy jól megmostam vele a szemem, de hát nem sokat segítet :)
Ezt követően Obernai-be mentünk, amiről egészen eddig nem is hallottam, de hihetetlenül szép. Először egy borkóstolón vettünk részt, ahol meg is kérdezte az előadó, hogy van-e magyar, mert a magyarok elég jók a bor készítésében. Kiderült, hogy a buszon egész nap volt egy magyar lány is, de csak ekkor derült ki, hogy ő is magyar, mert fel kellett tennie a kezüket a magyaroknak. Ezután egy nagy gyors városnézést iktattak be, aztán már jöttünk is haza, mert elrepült az idő. Obernai-ről amúgy azt mondják, hogy a legszebb elzászi falu. Van benne valami.
Este palacsintát sütöttünk sokan az egyik szobában. Nagyon fincsi volt, de rengetegen voltunk azon a pár négyzetméteren. Az egyik lány barátnője eljött látogatóba, nem beszél franciául, úgyhogy angolul kellett beszélni egymással, ami nagyon megrázta a társaságot. Alapból úgy vettem észre, hogy mindenki jól tud angolul, de hiába, ez az egy-két óra csak az önbecsülésünket rombolta le, mert minden szó franciául jutott eszünkbe, még a legegyszerűbbek is és kevertük egy mondaton belül a nyelveket. Nagyon fura a többieket angolul hallani. A társaság feloszlott, voltak, akik megunták az angolt és franciául folytatták a beszélgetést, voltak, akik kitartottak az angol mellett és voltak, akik saját anyanyelvükön beszéltek(spanyol, német). Nyelvi zűrzavar. Tényleg.
Új stádiumba érkezett a franciatudásom: érzem, hogy fejlődtem, méghozzá azon a téren, hogy sokkal automatikusabban jönnek a dolgok, mint eddig. Pár napja nagyon furcsa dolgot kezdett el csinálni az agyam, méghozzá azt, hogy ha valaki kérdez, akkor az első két szót magyarul mondom, aztán rájövök, hogy nem érti és gyorsan váltok. Eleinte el voltam keseredve, hogy csak visszafejlődök, de rájöttem, hogy nem. Ez azt jelenti, hogy sokkal ösztönösebbek tudok már beszélni, nem kell állandóan koncentrálnom, hogy mit hogyan mondjak, csak néha a fejemben nem a jó nyelv választódik ki.Csodálatos magyarsággal fogalmaztam meg mindazt, ami történt ma velem. Elnézést kérek mindenkitől, akinek bántotta a szemét.
