A napok mar nem olyan porgosek, mint az elso hetekben, de azert meg most is akad tennivalo boven. Kedden reggel a nemet lannyal elkezdtunk tematikusan francia szavakat tanulni, minden heten osszeulunk es egy-ket orat ezzel foglalkozunk. Ez azert is nagyon hasznos, mert ezek a szavak valoban rogzulnek is, hiszen napkozben folyamatosan hasznalni kell oket. Kedden az emberi test volt a temank, ami nagyon gagyinak tunik, de annyira nem is az, ha alaposan meg akarja tanulni az ember. Pl a frufru szot rengetegszer akartuk hasznalni ittletunk alatt es mindig csak mutogatva tudtuk megertetni magunkat. Ugyanez volt a helyzet a lapockaval, a sipcsonttal, a szemhejjal, meg a vesevel is :D. Persze most jogosan felteszitek a kerdest, miert beszelunk ilyenekrol. De higyjetek el, ezek a szavak otthon is naponta elojonnek, ha a barataival, sulis tarsaival beszel az ember, csak eszre se vesszuk.
Beiraktkoztunk a konyvtarba es kivettuk a konyveket, amiket el kell olvasni. Ketto konyvet jovo hetre. Elvileg mar elkezdtem oket, de jaaaaj. Hogy tudnak az emberek olvasni, ha ilyen gyonyoru varosban elnek? Barmikor leulok tanulni(mar hazikat is kaptunk) lelkiismeretfurdalasom van, hogy epp nem az utcakat jarom es nezelodok, vagy hallgatom ahogy az emberek franciaul beszelnek. Tudom, hogy hulyeseg, de neha, ha a buszon vagyok a tobbi erasmusossal es csak mi beszelunk, nagyon halkan mondom a dolgokat, hogy nehogy meghalljak az igazi franciak, ahogy mi tarsalgunk, mert kb bun, hogy mennyire elrontjuk a kulonbozo akcentusunkkal az o gyonyoru nyelvuket. Aztan belegondolok, hogy en mennyire orulok, ha egy kulfoldit magyarul hallok beszelni es akkor ujra visszajon a batorsagom.
Kedden volt a kozepkori irodalom oram es egy uj ora, aminek az a neve, hogy antropologia es irodalom, ez is egy hatarterulettel foglalkozik, az ilyen targyakert megorulok. Probalok folyamatosan franciakkal baratkozni, de a lanyokkal lehetetlen, nagyon osszetartanak es nem engednek senki idegent maguk koze, a fiuk meg felreertik. Ora utan picit furan kezdtem magam erezni, faradtnak, meg fazni kezdtem, ugyhogy este nem mentem a tobbiekkel a szabadteri mozira, hanem otthon maradtam pihenni.
Szerdan egyetlen oram sincs, igy volt idom hazit irni, takaritani es delben foztunk is nemet lanyokkal, egy hollandal es egy finnel. A kaja neve: spenotos teszta. Remelem, hogy ez egy penztarca kimelo fogas volt es nem egy nemet specialitas, mert eddig a nemet konyharol mas volt a velemenyem. Amugy teljesen eheto volt, es legalabb meleg fogas. Delutan volt egy talink egy francia lannyal, akit sorban allas alatt ismertunk meg meg par hete es o is uj a varosban. O az egyetlen francia aki nyitott felenk, elmentunk hozza a lakasara es talalkozni is fogunk vele ma is. Nagyon aranyos es egyaltalan nem nez le minket, meg ami a legjobb benne: szeret utazgatni. Ugy erzem joban leszek vele.
Este nyolckor egyetemista hittan kezdodott, ahova teljesen egyedul mentem. Itt Nyugat-Europaban meg gazabb hivonek lenni, mint otthon. Mar szeptember eleje ota kerdezgetem az embereket h van-e esetleg valaki, aki szokott jarni templomba, vagy hittanra, de nagyon hulyen neznek ram es ugy kerdeznek vissza, hogyy "miert te igen?", mintha a Mikulasban hinnek. Tegnap elhataroztam, hogy jo, akkor elmegyek egyedul, vegulis ide is egyedul jottem es megoldottam a helyzetet, miert ne. Mikor bejelentettem, hogy ma este nem leszek veluk egyutt, tobbszor visszakerdeztek, hogy te most komolyan hittanra mesz? Szerintuk elment az eszem, de nem baj, en mar csak ilyen maradok :) Tehat a hittan. Fel oraval azelott odaertem a templomhoz, minthogy a hittan elkezdodott volna, mert a templomnak ezer bejarata volt es fogalmam sem volt hol kell bemenni. Egy ideig figyeltem messzirol az embereket, aztan lattam egy bicos lanyt, aki lassitott es elkezdtem kovetni. Na o volt az, aki kinyitotta a plebaniat. Odamentem, megkerdeztem, hogy itt lesz-e a hittan es voila. Maga a hittan nem tetszett, a regi zsoltaros dallomokra enekeltunk kulonbozo nyelveken vallasos enekeket es volt egy kis olvasmany kozotte. Otthon sokkal aktivabbnak kell lenni, vitatkozunk, beszelgetunk. A tavalyi francia nyari helyen pedig a dalokhoz volt gitar, fuvola es picit porgosebb volt az egesz. Vegul senki nem ismerkedett senkivel, mikor vege lett a hittannak mindenki ment a maga dolgara, ugyhogy lehet, hogy valami masik helyet foogok keresni.
Fel 10 volt, mire hazaertem, mindenki a szobajaban tanult, ugyhogy en is bevonultam az enyembe. Mar epp magaval ragadott volna a honvagy, mikor kopogtak az ajtomon, Saskia volt az, hogy o nem bir tanulni es amugy is milyen hulyese,; hogy szeptemberben tanulni kell, inkabb beszelgessunk. Vegul eltoltottuk az estet egyutt, nevettunk sokat a folyosonkon lako arabon, a furcsa franciakon es tervezgettuk a hetveget.
Most meg van egy kis idom, ugyhogy meg irok arrol, hogy hogy allok most a honvaggyal. Holnap lesz 3 hete, hogy elindultam otthonrol. Az elso heten szinte abszolut nem ereztem honvagyat, annyi dolog tortent. Most ugy vagyok vele, hogyha meglatok egy-egy meghatobb uzenetet az emailjeim kozott, egy-egy biztatast, smst, akkor megtelik konnyel a szemem, de nem nagyon engedem magamnak, hogy ezen gondolkozzak. Lekotom magam az ido nagy reszeben es ha epp nincs mit csinalnom, akkor is kitalalok valamit(olvasom azt a hulye kozepkori irodalmat) vagy tok varatlanul megjelenik valaki a szobamban(mint tegnap Saskia). Nem tudom, hogy ez normalis-e de nagyon sokszor tortenik meg velem, hogy ulok oran es beugrik a gondolataim koze az Orszagalma, a Megyeri ter Pecsen, a Petya szobaja, anyuek agytakarojanak a szine, a garazsunk pinceszaga, a kiskapunk zaja, ahogy becsukodik. De ezek csak egy-egy pillanatig tartanak, aztan visszazokkenek az itteni dolgokba. A legfontosabb, hogy tenyleg mindig legyen mit tennem es ne legyen idom gondolkozni, bar ez nem tul nehez egy ilyen szep varosban, ilyen kedves emberekkel.
