Újra két napja nem írtam. A tegnap elröppent, óráim voltak, három hét múlvára egy prezentációt kell csinálnom középkori francia irodalom órára, este pedig Saskia-val a szobámban Született feleségeket néztünk és az élet fontos dolgain tanakodtunk. Miután elment nekiálltam tanulni, közgázra beadandót kellett írnom és érdekes érzés kerített hatalmába. Úgy igazán még itt nem is tanultam és most emlékeztem arra az érzésre, amit tavasszal éreztem utoljára, hogy milyen jó kutatni, olvasni, fogalmazni, új dolgokra rájönni. Ritkán élvezem a tanulást, de most tetszett és hajnali egyig fent voltam.
A mai nap újdonságok terén sokkal érdekesebbnek mondható. Már tegnap észrevettem, hogy valami nagyon nincs rendben a torkommal, pulcsiban meg zokniban aludtam a biztonság kedvéért, de ma reggel úgy keltem, hogy oké valamit csinálnom kell, mert szombaton indulunk Marseille-be, nem lehetek beteg az út alatt. Zuhogott az eső, de be is kellett vásárolnom az útra, úgyhogy muszáj volt reggel a belvárosba mennem. Először úgy indultam neki, hogy ok, elmegyek Németországba, ott olcsóbb minden, aztán a buszon annyira lusta lettem, hogy leszálltam 5 megállóval hamarabb és bevásároltam Franciaországban. Elmentem egy gyógyszertárba is és elmondtam mi a bajom, kértem valami Neo citrán szerű izét. A gyógyszerész nagyon aranyos volt, kikérdezte az összes tünetemet, azt is megkérdezte, hogy "van-e kedvem köpni?" magyar fordításban. Ez annyit tesz, hogy váladékozik-e a torkom, de nagyon elkezdtem nevetni :D
Végül hazaértem nagy nehezen és elkezdtem kúrálni magam. Délben Monika jött, hogy lefoglaljuk az összes hotelt az úthoz, most már minden szálláshelyünk megvan. Történt egy kis incidens azonban. Avignonban kinéztünk egy nagyon jó, olcsó hostelt, le is akartuk foglalni, mindent beállítottunk és ellenőriztük a dátumot: október 26. Lefoglaltuk a szobát, a szobafoglaló e-mailen október 27 volt. Ha 2 hónappal ezelőtti önmagam lennék elkezdtem volna pánikolni, de már azt hiszem megedződtem. A számlámról lement az előleg, semmi visszalépési lehetőség, a vonatjegy nem erre a napra van lefoglalva: a kocka már el van vetve. Meg kellett tenni, amitől olyan nagyon tartottam mindeddig: telefonálni franciául egy déli akcentusúval. Alapból is utálok idegen nyelven telefonálni, mert a kezeim és a mimika mindig támpontot nyújtanak, ha a verbális képességeim csődöt mondanak és telefonban ez lehetetlen. Már hetek óta azt hallgatom az itteniektől, hogy hát igen... mindent meg lehet érteni, de a délieket... kizárt. " az a borzasztóan erős akcentus, más szókincs ellehetetleníti a kommunikációt". Végül remegő kézzel és zakatoló szívvel felhívtam: hát teljesen ugyanúgy beszélt, mint a strasbourgiak... Ennyit a borzasztó akcentusról, meg az érthetetlenségről. Nagyon kedves volt, elmondta mit kell tennem és estére már ki is cserélődött a dátum, egyenes az út Avignonba.
2-kor találkám volt egy francia lánnyal, aki magyarul tanul az egyetemen, másodéves. Nagyon, nagyon aranyos lány, csupa kedvesség, mosoly, jóság, de nem nagyon mert beszélni magyarul, úgyhogy végig franciául beszéltünk. Nagyon megdicsérte a franciámat, azt mondta, hogy habár van akcentusom, de nem erős, és a nyelvtan és a szókincs terén nagyon jó vagyok. Kedves bók. Utána bemutatott egy lengyel barátnőjének, aztán egy másik franciának, aki kétnyelvű, anyukája magyar, apukája francia. Nagyon jól telt a délután, még fogunk találkozni többször. A találkozó vége fele olyan kezdett lenni a hangom, mint Charlie-nak, tehát éreztem, hogy tényleg megbetegedtem.
Gyorsan hazamentem és bevettem az orvosságot és eldöntöttem, hogy ma itthon maradok, hiába mennek a többiek bulizni, sőt egészen az utazásig nem megyek este sehova, mert most fontosabb, hogy meggyógyuljak. Ha életem álmát hang nélkül kell beteljesítenem... hát az érdekes lenne. Elállna a szavam a sok csodától biztosan :) Na jó, ez nagyon béna poén volt. Szóval itthon maradtam és órákon át skype-oltam, jöttek sorra az emberek a szobámba, főztünk és végül 10.30 fele rájöttem, hogy folytatni kéne a tanulást. Most már nem csak közgázt, hanem németet is tanultam, mert pénteken zh és elég sok szó van, amit rendesen meg kell jegyeznem. De már megint fél egy és holnapra sok a tennivaló, úgyhogy most megyek is aludni. Szurkoljatok, hogy kialudjam a hangbajomat és a betegségemet!
